Az alaszkai malamut története
Az északi kutyák kialakulása
A Bering-szoroson hozták át az alaszkai malamut őseit az eszkimók ősei.
Az alaszkai malamut kutya-ősei Szibériából származnak. Sok ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején Közép-Ázsiából észak-kelet felé vándorolt az ottani eszkimók(inuitok) egy csoportja, majd átkeltek a Bering-szoroson, Amerika északi területére érve, Alaszkába. Útjukon elkísérték őket az alaszkai malamut ősei. Ezek a kutyák valószínűleg háziasított aranysakálok(canis aureus) voltak, amiket késöbb kereszteztek a sarkvidéken élő farkasokkal(canis lupus). Az eszkimó kutyák génállománya I.E. 3500-2000 körülre stabilizálódott, egy különálló kutyafélét alkotva.
Az eszkimó kutyák fő jellemzője a durva, több rétegű, tömött bunda, ami lehetővé tette nekik a kemény, sarki időjárás ellenére is a munkát. A kutyák jelenléte létfontosságú volt az eszkimók életében, hiszen velük vadásztak, tereltették jószágaikat, és húzatták élelmüket, csomagjaikat.
Eszkimó család, szánhúzó kutyáival
Az eszkimók Kelet-Szibériától Alaszkán és Kanadán át Grönlandig élnek. Ezeken a területeken különböző a domborzat, a hó minősége, valamint más állatok is élnek, így különböző északi kutyafajták alakultak ki. A legfürgébb, kisebb termetű szánhúzó kutyák, a szibériai huskykat Szibéria keleti részén, a Csukcsföldön élő vadászok tenyésztették ki. A huskyk kisebb terhekkel képesek nagy távokat gyorsan megtenni, amire nagy szükség volt az elszigetelt vadásztelepeken. Nagyobb terhek húzásához más fajta kutyákat is befognak melléjük, mint a grönlandi kutyát, vagy az alaszkai malamutot.
Az alaszkai malamutot Alaszka nyugati részén tenyésztette ki a Kotzebue öböl környékén a Mahlemiut eszkimó törzs. A Mahlemiutok kutyái nevezetesek voltak szépségükről, fáradhatatlanságukról, és ragaszkodásukról, amiért más törzsek is nagyra becsülték és tisztelték. Az alaszkai malamut jóval nagyobb a szibériai huskynál, grönlandi kutyánál, és a szamojédnál. Ennek megfelelően a malamutok nem futnak gyorsan, viszont ami sokkal fontosabb volt, nagy terheket tudtak húzni hosszú távon, amihez kivételes erő és kitartás kellett.
Az alaszkai malamut kihalása
Alaszka, az aranyláz idején. A szánok elé malamutokat, más kutyákkal vegyesen fogtak be.
Az északi kutyák masszív alkatát, kitartását az északi zord időjárás alakította. Sajnos mióta megvetette lábát az európai ember az eszkimók földjén, az alaszkai malamut fennmaradása többször is veszélybe sodródott.
Az 19.században, az aranyláz idején igen nagy lett a szánhúzó kutyák iránti a kereslet az áruk, és nagyobb terhek vontatásához. Sajnos mivel az északon kialakult kutyák létszáma nem volt elegendő az északra özönlő aranyászok és trapperek igényeihez, így más kutyákat magukkal hozva, felhígult a zord táj által kialakított északi kutyák vérvonala.
Az alaszkai malamut fennmaradásához újra kellett alkotni a fajtát. Arthur Treadwell Walden 1896-tól dolgozott az északi kutyák kutatásával, majd Eva Seeley csatlakozott hozzá, és kifejezetten a malamutok tenyésztésével és kiképzésével foglalkoztak, az USA antarktiszi expedícióihoz. Az alaszkai malamutot 1935-ben nyilvánította ki elismert fajtának az Amerikai Kennel Klub, és kiállításokra is elvitték ezeket a gyönyörű szánhúzókat.
Katonai teherszállító malamutok szolgálatban, a II. világháború idején
Az II. világháború idején nagy hasznát vették az alaszkai malamutoknak mentő-, teherszállító-, és keresőkutyaként. Mivel nagyon jól tűrik a zord időjárást, minimális élelem mellett is hajlandóak dolgozni, és jobb a szaglásuk, mint a bernáthegyinek, így a sarkvidéki hidegben a malamutok lételemévé váltak az amerikai hadseregnek. A katonai kutyák közül rengetegen pusztultak el kiképzési balesetben, illetve küldetés teljesítése közben. A fajta legnagyobb tragédiája mégis a háború végén történt, mikor az utolsó expedíció kutyáit hazaszállítás helyett egy jégtáblához kötözték, és felrobbantották.
1947-re összesen 30 regisztrált törzsgyökeres alaszkai malamut maradt, ezért a Yukon folyó vidékéről újabb malamutokat vontak be a tenyésztésbe, amik idegen fajtákkal voltak keresztezve. Az alaszkai malamut megjelenése ettől kezdve igen sokféle lett. Fehértől a feketéig minden színváltozatban megtalálható, és elfogadottá váltak a magasabb, könnyebb csontozatú kutyák is, amik nem elég stabilak, és inogva járnak.
Kiállításon felvezetett malamut
Mivel Európában a legtöbb kennel nem munkavégzés céljából tartja az alaszkai malamutot, egyre inkább nem a munkavégzési képességei alapján bírálják el a kiállításokon, hanem a szőrzet és a felvezetés alapján. Ez a szánhúzó munkakutyák szempontjából igen hátrányos, mivel bevett szokássá vált, hogy a szőrzetüket hajlakkal befújva imitálják a tulajdonosok az erős szőrzetet, és eltakarják a kutya látható hibáit. Emellet a kiállításokon a kutyák igen kis területen vannak felvezetve az alaszkai malamut méretéhez és lépésnagyságához mérten, így a kiállítók előnyben kezdték részesíteni a hosszú lábú kutyákat, amik feleakkorákat lépnek, mint munkavégző társaik.
A kiállításokon szereplő malamutok házi-kedvencnek lettek kialakítva, a bírák sok hibát nem vesznek figyelembe, ami a standard előírásaiban szerepel, így Európában nehezebb dolguk van azoknak a tenyésztőknek, akik valóban a malamut munkakutya vérvonalát szeretnék továbbvinni. A nehézségek ellenére még napjainkban is sikerül olyan egyedeket produkálni, amikre ráillik az elfogadott standard.
Az alaszkai malamut fajtájának főbb jellemzői - Standard
Az alaszkai malamut a sarkvidékhez és a nagy állóképességet igénylő munkákhoz való alkalmazkodás során sajátos testfelépítésűvé vált. Az életbenmaradásért küzdve a többi kutyafajtától eltérővé vált a szőrzete, csontozata, mozgása, testfelépítése, és szokásai. A standard végigveszi ezeket a megfigyeléseket, hogy miben is rejlik az alaszkai malamut túlélésének és teherbírásának a titka.
FCI Standard, ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
"Az Alaszkai Malamut, amely egyike a legősibb sarkvidéki szánhúzóknak, erős, masszív kutyafajta mély mellkassal és erőteljes, jó izomzatú testtel. A Malamut biztonsággal áll a mancsain, tartása aktivitást és büszkeséget sugall, emelt fővel, éber szemekkel, amik érdeklődést és értelmet fejeznek ki.
A fej széles. A fülek háromszögletűek és felállnak, mikor az állat figyel. A pofa vaskos, csak finoman keskenyedik a tövétől az orrig. Az orr nem hegyes vagy hosszú, de nem is tömzsi. A bunda vastag, durvább fedőszőrrel, mely óvja a rövidebb, gyapjas pehelyszőr réteget. A Malamutok színe változó. A fej mintázata ismertető jel. Ez egyaránt jelentheti a „sapkát” a fejtetőn, vagy azt, hogy a pofa lehet fehér vagy jelölt, sávval és/vagy maszkkal. A farok jól borított szőrrel, a hát fölé kanyarodó, lengő dísztollakhoz hasonló. A Malamutnak erős csontozatúnak kell lennie, szilárd lábakkal, kiváló mancsokkal, mélyen fekvő mellkassal és erőteljes vállakkal, valamint rendelkeznie kell minden más fizikai tulajdonsággal ami szükséges eredményes munkavégzéséhez. A járásmód legyen biztos, kiegyensúlyozott, fáradhatatlan és teljesen hatékony. Nem a gyorsasági versenyek futamjaihoz kialakítású szánhúzó kutya. A Malamutot rendkívüli ereje és állóképessége miatt tenyésztették.
Az önálló egyedek bármilyen jellegzetessége, beleértve a temperamentumot, ami akadályozza ennek a célnak a véghezvitelét, az a legkomolyabb hibának tekintendő."
Nemzetközi Kinológiai Szövetség (AISBL) - Standard N° 243 - 09.06.1999/EN FCI
FCI Standard letölése:
Magyar - Alaszkai malamut (Nagy tamás - Az alaszkai malamut, részlet)
Angol - Alaskan malamute (FCI Standard)
Német - Alaskan malamute (FCI Standard)
Francia - Malamute de l'alaska (FCI Standard)
Spanyol - Malamute de alaska (FCI Standard)
AKC Standard
Az alaszkai malamut amerikai kutya fajta, így az American Kennel Club (AKC) adta ki az első standardot róla. Az AKC standardra épülve más standardokat is kiadtak a világ különböző részein. Ilyen az FCI Standard is, amit az AKC standard után 5 évvel később adtak ki. Az FCI standard további megszorításokkal, pontosításokkal, és az általunk használt mértékegységekkel van kiegészítve.
AKC Standard letöltése:
Angol - Alaskan Malamute (AKC Standard)
Az alaszkai malamut tartása nyáron
Tud-e alkalmaszkodni a malamut a meleghez?
Malamutokat még Ausztráliában is tenyésztenek, bár sokan állatkínzásnak tartják az északi kutyák tartását a melegebb éghajlatokon. Ez ellen érvként legtöbbször csak a vedlést szokták felhozni, ez viszont nem a legmeggyőzőbb.
Éghajlatunkon az a megszokott, hogy az állatvilág téli és nyári bundája különböző. Télen világos-tömött, nyáron pedig sötétebb-rövidebb. A malamutok szőrzete különleges, két rétegű. Egy tömött, pihés alsórétegből és egy durva, zsíros fedőrétegből tevődik össze. Logikus volna, hogy az aljszőrzetet csak télen hordja, azonban ez nincs így sőt, az időjárással sincs összhangban.
Egy malamut általában évente kétszer vedlik, és képesek körültekintő nagy gonddal akár a -20°C-os hideget is választani erre az alkalomra, mégis úgy hemperegnek csupaszon a hóban, mintha mi se történt volna.
A bundán kívül mi tartja őket melegen?
Ha a szőrük ilyen mértékben elhanyagolható jelentőségű, más magyarázatnak kell lennie a hideghez való alkalmazkodásukra. Ha a sarkvidék többi állatait szemléljük, észrevehetjük, hogy más fajok se a bundájukkal tartják csupán melegen magukat. Legjobb példák erre a fókák, akiknek alig van szőrük.
A hideg ellen tehát kitalálható, hogy legjobban a zsír ad megfelelő védelmet. Azonban felmerül a kérdés, hogy ha mindig ugyanazt kapja a kutya enni, hogy lehet egyszer tőle sovány, egyszer meg kövér. Különösen az szúrhatja még a szemet, hogy pont a téli hónapokban vastagabb a zsírrétegük, amikor több energiát fogyaszt az életben maradás.
Először is a kutyákat sose szabad kövéren tartani. A téli hónapokban jobban párnázottak, de mozgékonyak és erőteljesek maradnak. A téli zsírrétegek nem egyeznek meg az elhízás okozta zsírral. A hőszigetelő barnazsír csak hideg hatására fejlődik, és nem az energia raktározás az elsődleges célja. Nyáron, a meleg hatására a barnazsír réteg felszívódik, ezzel jobbá válik a meleg tűrő képességük.
Hőségben mire kell ügyelni?
A malamutok alkalmazkodó képessége kiváló, de vannak határai. Mégis csak a sarkvidéki éghajlathoz vannak felkészülve a legjobban.
A hűtés nem az erősségük. Kis felületen tudnak csak hőt leadni, ami csupán a tappancsaikon és a szájukon keresztül történik. Tilos ebben korlátozni őket, például olyan szájkosárral, ami összezárja a szájukat.
A malamutok az izzadást sem ismerik. Ugyanakkor ezt a hiányosságukat könnyen pótolhatjuk, ha adunk nekik lehetőséget nap közben pancsolásra, amit nagyon imádnak.
Nyáron a sétáltatásuk legjobb hajnalban, amikor még nem kelt fel a nap, és hűvös a levegő. Tilos melegben, tűző napon futtatni őket.
Egész napos árnyékra van szükségük. Helyük megválasztásakor ez legyen elsődleges szempont. Nem elég, ha mindig van az udvaron olyan hely, ahol épp van árnyék, hiszen ha napközben előtte sütött oda a nap, nem tud ott hűsölni.
Nagyon fontos még, hogy mindig álljon rendelkezésükre bőséges hűvös víz. Lehetőleg az itató edényük is árnyékban legyen, hogy ne melegedjen fel. Sétához, futtatáshoz még télen is vigyünk magunkkal a kutyáknak vizet.
Az alaszkai malamut igényei
Feltöltés alatt...
Az alaszkai malamut tartásának fajtái
Feltöltés alatt...
Az alaszkai malamut nevelése, kiképzése
Feltöltés alatt...
Az alaszkai malamut munkájának alkalmazása
Feltöltés alatt...
Kinek ajánlott az alaszkai malamut?
Feltöltés alatt...